2010. november 30., kedd

utolsó nap az oviban

Ez is eljött. Kicsit szomorú vagyok, mintha valamit elvesztettem volna. 
Még tisztán emlékszem ugyan erre az érzésre mikor először hagytuk ott az oviban Lilit, most pedig utoljára ment. Aki olvasta az ovis bejegyzést, lehet hogy csodálkozik, hogy a sok, másnak hátránynak tűnő különbség ellenére mi szerettük az ovit. Ami ott hiányzott azt itthon pótolni tudtuk, de a gyerekek társasága pótolhatatlan! Lili megtanult angolul jónéhány szót és ért rengeteg dolgot és számol, bár nem tudatosan angolul, szabályosan 1-10ig. Tudja a többiek nevét és a többiek is az Övét. 
Az óvodában a gyerekeket aranyosan beültették egy kupacba így készült el a csoportkép. 
Szeretni való kis csapat!

2010. november 18., csütörtök

Hari Raya Haji/Qurban/Aidil Adha

Most, november 16-án és 17én ismét nemzeti ünnep Hari Raya Haji/Qurban/Aidil Adha van Malajziában és ismét munkaszüneti nap. Mondhatnánk akkor igazán ráértem volna megírni aznap a posztot. De nem értem rá :) vendégség volt nálunk, amiről mindenképpen írni fogok.

Az ünnep az Áldozati ünnep, az iszlám világ egyik fontos ünnepe, melyet annak az emlékére tartanak, hogy Ábrahám kész volt feláldozni fiát Istennek.  
Hagyományosan az Áldozati Ünnepet az iszlám holdnaptár utolsó hónapjának tizedik napján tatják, körülbelül hetven nappal a Ramadán, és közvetlenül a haddzs (a muszlimok éves Mekkába történő zarándoklata) után.


November 17-e egyben a maláj iskolákban az első nap ami a hosszú téli szünet napja. Ez a szünet egészen január 2-áig tart, azaz olyasmi mint nálunk a nyári szünet. Míg a nemzetközi iskolák tartják magukat az adott ország rendjéhez, mármit hosszú nyári szünet a naptár nyáron, és rövidebb szünetek télen vannak, addig a maláj iskolák rendje ettől teljesen eltérő. Ezért nekik van egy hét szünet márciusban, majd júniusban és szeptemberben és 7 hét szünet novembertől januárig. Lehetne mondani, ja, de ez engem mint 2 éves forma gyerekkel rendelkezőt nem érint, azonban ez nagy nagy tévedés!
Az ovi az iskolához igazodik, és ha nincs iskola, nincs ovi se. Így már érthető ugye? 


Szóval oviszünet van, de felügyelet van az oviban, s így sikerült is megbeszélni velük, hogy legalább most november végéig menhessen Lili a társaságba. Az alku kezdete persze december második hete volt, mivelhogy mi még augusztus közepén kifizettük a szemeszterre a pénzt (szeptembertől decemberig, az augusztus két hetét meg ajiba kaptuk), s gondoltuk ezzel nem lesz semmi baj. Baj nem lett, csak attól még decemberben nem lesz ovi. Az ovi ajánlata, hogy fizessünk még 750 ringit és akkor a nov 18-tól december közepéig mehet Lili. Nem kellett sok gondolkodás, hogy ezt azonnal visszautasítsuk, hiszen az ovi díja havi 300 RM, és a pluszban bent töltött napok száma 14 lett volna! 
Végül maradtunk annyiba, hogy nem kell pluszt fizetni, s november végéig van hely Lili számára. Ez így már sokkal inkább elfogadható. 


Zárásnak pedig egy naptár ami az összes maláj ünnepet tartalmazza (vigyázat egy egy tartományban eltérés lehet!).


Ja TZ, nem tapasztaltam, hogy kiadták volna a hétfőt szabadnapnak ha hétvégére esett a munkaszüneti nap, de lehet, hogy csak K dolgozik rossz helyen :)

2010. november 15., hétfő

vasárnapi vacsora a gondolat olvasó szomszédtól

Vasárnap este éppen azon tanakodtunk, mi a bánatot vacsorázzunk. Az eredeti terv az volt, hogy délután elmegyünk csavarogni és a vacsora is ott ér majd bennünket. Igen ám, de esni kezdett, nem esni, szakadni és villámlott meg dörgött, ráadásul abba se akarta hagyni.
Szóval éppen arról beszéltünk mi is legyen az amit a gyerek elé is teszünk, mikor megcsörrent a telefon. Uncle Lerik, azaz a felső szomszédunk volt, akivel K hetente többször jóízűt beszélget. Pár perc és itt lenne egy kis vacsorával, jó? Naná, ezt a gondolatolvasást.
Szóval Lerik megérkezett két nagy adag nasi lemakkal és szatéval. Történt ugyanis, hogy előző nap K-val elmentek sörözni, olcsó volt a sör 10 ringi egy nagy üveg, és hozzá lecsúszott egy kis szaté (csirke darabok pálcikára húzva és megsütve), amiből eddig csak egy pocsék verziót ettünk. Mivel nekem csak a rege része maradt, el kellett hinnem, hogy finom is lehet. S valóban, finom volt. Gondolat olvasó volt a szomszéd, hála neki nem maradt éhen senki :)

Lili pedig bemutatta legújabb tudományát, a pálcikával való rizsevést. Hogy mikor leste el, nem tudom :)

2010. november 13., szombat

honnan jöttél?

Van a házunkban egy testvérpár, egy fiú és egy lány, úgy 8-10 éves formák lehetnek, bőrük sötétebb barna, szemük enyhén vágott. Sokáig abban a meggyőződésben éltem, hogy indiaiak, míg nem egyik nap találkoztam az anyukával. Dél-Afrikából való, az apuka pedig koreai. Itt élnek Malajziában 3 éve, de most novemberben mennek is tovább, mert a papa új állást kapott. Vietnamban.

Ez itt Ázsia, a népek keverednek és sokasodnak, na meg vándorolnak. Nem véletlen, hogy Malajzia is ilyen sokféle.

2010. november 12., péntek

A változás szele

Az elmúlt hónapokban rengeteg dolog változott meg körülöttünk, s bennünk. Ezek egy életre kihatnak majd ránk, s nem szeretném, ha egy apró részlete is feledésbe merülne a megszokás által. Mert mindent meg lehet szokni, és túl hamar épülnek be ezek a másságok a mindennapokba.

Éppen ezért a blog néhány részletét meg változtatom. Nem, ez nem szól semmi törlésről, nem szól zárttá tételről, személyes vagy nem személyes írásokról, sőt. Eddig a blogot readerben csak néhány sornyi részletig lehetett olvasni, amit én se szeretek másnál. Leginkább arra ösztönöz, hogy csak akkor olvassam tovább, ha az első pár sok meggyőzött, s hiába esetleg lentebb egy nekem tetsző részlet, nem fogok róla tudni. Márpedig én readerben olvasok, s magamból indulok ki. 
Aztán a másik, hogy egy egy bejegyzést mindig nagyon körbe akartam járni, sokáig írtam, képeket tettem hozzá, utána olvastam, de erre nincs mindig ennyi idő és energia. Nincsenek mindig napok vagy hetek rá. Lesznek majd 2-3 soros írások és lesznek 20-30-asok is. Lényeg a megörökítésem azoknat amik nekem érdekesek voltak itt Malajziában, ahol mégis csak magyarul élünk, azaz "Magyarul malajziában". Magamat szeretném továbbra is adni követi azt az utat amit az elején kitűztem.


További jó olvasást kívánok!

Cili

(a régebbi kommenteket igyekszem ma, legkésőbb holnap megválaszolni, mert fontos, hogy Ti mit gondoltok, láttok ebből érdekesnek, vagy tudtok esetleg nekem segíteni)

2010. november 10., szerda

taska & tadika

Lassan másfél hónapja pihen ez a "mazsola és tádé"-ra emlékeztető című poszt a piszkozatok között. Átírás, pihentetés, majd az én négy hetes blogpihenőm jött, s most anyahajó osztrák vs. magyar bölcsi/ovi "összehasonlítása" megadta a végső lökést, hogy be kell fejezni.

Taska és tadika annyit tesz malájul óvoda és kis iskola (avagy iskola előkészítő), de itt kap helyet a bölcsőde is. Mivel otthon, még Lilivel nem jártunk se bölcsibe, oviban meg pláne, így inkább helyzetkép és régi emlékek felidézése alapján megy ez az összehasonlítás.

Lili ahogy megérkeztünk gyerekekre vágyott, s egyben folyamatosan az ovi (hívjuk csak így) ablakában csüngött és vágyott be. Bementünk, nem is egyszer többször is, ketten, mert elengedni bezzeg nem akart akkor, és most se mindig, mikor már néha jó lenne. 

A gyerekek nagy vegyes csoportban vannak, másfél évestől egészen 4 éves korig. Ez elég tág határ mind fejlettségben, mind foglalkozási igényben. Sajnos az hogy a gyerek önállóan eljátszon szinte a nullára van redukálva, ugyanis alig van játék a hatalmas szobában.  Nincsenek babák, kisautók, bármi fa vagy műanyag építő játék, szerepjátékot elősegítő kellékek, boltfelszerelés vagy minikonyha. Van egy habtapi szőnyeg amin áll egy habtapi ház ahova a gyerekek szívesen bekuckóznak, s tulajdonképpen a játék mennyiség itt véget is ér. Persze lenne még, könyv és vágyott kincsek, a másik szobába, ahol 6-8 gyerek délelőttönként kínai írást tanul, de ide az apróságok szinte csak ünnepnapokon szabadulhatnak be.

A közös térben marad a nagy étkezőasztal, ami köré minden csepp gyerek elfér és ami közepén minden gyerekenek ott vagy a kulacsa, esetleg cumisüveges, hogy kiszolgálja magát, majd a termem másik végében a foglalkoztató asztal. Vannak foglalkozások és fejlesztések, bár inkább 3 éves kortól , mint kisebbtől, így Lili ezekből úgymond csak elles. Sokat színeznek, a finom mozgásokat gyakorolják már az íráshoz (ezt mind csinálják). Számolni és betűket tanulnak olvasni és írni is! mindezt 3 éves kortól. Mindezt azért ennyire korán, mert a 4. évben elkezdődik az iskola előkészítő, ahol valóban tanulnak a gyerekek, s így mire lejutnak 6 éves korban az iskoláig már írnak, olvasnak, számolnak és még ki tudja mennyi tárgyat tanulnak meg.
A kedvencek színezése itthon, remélem, hogy az ovis termést is meg fogjuk kapni!

Lili aki úgymond még túl kicsi ezekhez a foglalkozásokhoz ellesi az információkat. Apró kézmozdulatokkal próbál színezni, majd jönnek a karikák és a vonalak rajzolása. A színezőkön először a kezek, lábak és a szemek kerülnek kifestésre, majd minden más. Próbál számolni. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy  az mondja "one, two, three, four, five, six, seven", s a betűk kezdték érdekelni. Néhány angol szót is használ, főleg az irányításunkra, mint "come, come here, sit down", na meg a minden rendben van ra az "ok" a óvatosanra a "careful" és a "careful la"! Na és itt az első helyi nyelvi érdekesség. *

Az óvodák személyzete helyiekből áll (2 kínai, 1 indonéz, 1 indiai), így lesz egy kis maláj-kínai "lá" akcentusa esetleg a gyereknek, de boldogulni fog az angollal, na meg elcsíphet néhány kínai szót is. Nem lenne baj az sem ugye? De az hogy mennyi marad meg benne az angolból mennyi az értése, most még nehéz levonni egy 21 hónapos gyereknél, aki ugyan magyarul gyönyörűen kifejezi lassan mondatokban magát, az angollal való ismerkedése csak néhány hónapra nyúlik vissza és az is csak napi 2,5 órában.

Igen csak két és fél órában. Lenne lehetőség többre, de az alábbiak miatt, na meg az anyai szív első elszakadása miatt jobbnak láttam, ha csak ennyi időt tölt bent.

Szóval negatívumok.

A játék hiánya mellett elég erős negatívum, vajon nem unatkozik a gyerek? Persze ott vannak a foglalkozások, a színezések, aztán jön a 10órai, s nem sok idő marad egyedül kallódni.

Ugyan a játszótér szó szerint egy ajtónyitásnyira van az ovitól a gyerekek egy pillanatot sem töltenek ott időt el, egész nap a bezárt, fejünk felett forgó ventilátoros szobában vannak. Ez elsőre nagyon nagyon zavart, mivel én rögtön fejfájást kaptam 30 percnyi propelleres ott tartózkodás után, de ezt idővel megszoktuk, sőt elviselhetővé tette a forró napokat.

A gyerekeket ebédnél etetik, kivétel nélkül minden gyereket szépen leültetnek egy-egy kisszékre, ők szembeülnek 4-5 kis gyerekkupaccal és sorban mint a madárkákat megetetik. Persze értem én, hogy így biztosan megeszi, meg hogy nincs idő felügyelni rá, meg így nem eszi le magát, de a sok önállóságra tanításuk nekem ott kezdődne, hogy tudjon magától enni. Egy szóval ebédre nem marad.

Az ebéd amúgy is a valamit visz a víz jellegű, naná, hogy rizsből és csirkéből (gondolva itt a muszlin gyerekekre is aki disznót nem ehetnek) és zöldségből áll, s változatosságot alig rejt magába. A gyerekek tízóraiznak is, ez általában valami pékáru, s semmi gyümölcs, meg joghurt, hogy picit több félét kapjon a gyerek.

Érdekességek mint pozitív vagy negatívum:
Beszoktatásnak nyoma sincs. Nincs az hogy anyuka ott ül napokig, meg lesi a távolból. Szerencsére az a jópár alkalom amit együtt benttötöttünk jól jött, de az első időben volt keserves sírás. Ez tartott  5 percig, aztán játszott. Persze a gondozók mindent bevetettek, hogy kedvébe járjanak és a legapróbbakhoz (néhány hónapos babák) elvitték, ő pedig rajong a pici babákért.

Picibabák. Egy külön szobában, hatalmas ablakkal fekszenek a legkisebbek. Ők valóban olyan picik, hogy egész nap szinte csak fekszenek és alszanak. Számomra, teljesen idegen, hogy egy 4-5 hónapos gyereket bölcsibe adjak, de ez itt más kultúra és meg se fordul a fejükben, hogy másképpen csinálják. A bent töltött időt meg aludják csak végig, mert külön nincs rá személyzet hogy velük foglalkozzon. Ha ettetési idő van, jön ki a kicsi a nagyokhoz, eszik aztán uzsgyi vissza. Ha már olyan nagy, hogy nem alszik végig akkor kiságyastól kitolják a nagyok közé. Szóval apuka reggel hozza, anyuka este 6 felé viszi az apró babákat.

A délelőtt nekünk 9-től tart egészen 11:30-11:45 ig (ekkor van ugyanis az ebéd), de tarthatna hosszabban, mert az ovi kaput reggel 7kor! nyitja és olyankor már vannak is bent és este 6:30 kor zárja. Ergó munkába járók is el tudják vinni, érte tudnak menni a gyerekért. Aki ezen az időn túl még nem visznek el, átviszik a másik intézménybe (itt ennek a "cégnek" két ovija van egymástól nem túl messze). Aki csak délelőttre iratkozik be, mint mi annak 8:45 - 12:45 ig tarthat az ovi.

A gyerekek szobatisztaságra szoktatása szinte teljesen hiányzik, így a csomagba minden nap bekerül a váltó pelenka és a váltó ruha, na meg a törölköző. A váltóruha nem amiatt kell, h esetleg baleset történik. Minden tisztába tétel egyben egy fürdés is, lemossák, lezuhanyozzák a gyerekeket tetőtől talpig, s így kapnak új pelenkát és új ruhát. Ez persze jó, s a nagy meleget is elviselhetővé teszi, bár nem tudom mennyire jó félig száraz hajjal a propeller felett rohangálni, de szerencsére Lilit nem öntik nyakon a vízzel.

Ugyanis a gyerekek zuhanyoztatására van egy kisebb nyeles táljuk, amivel szépen leöntik a gyerekeket fejtetőtől. Erre Lili kiverete a hisztit, amúgy se szerette hogy vizes lesz a feje, pláne így, szóval elég hamar megtanulták, hogy ezt ne csinálják vele.

Segítőszolgálat. Lehetőség van arra, hogy dadát fogadj az oviból. Történt, hogy egy kislánynak testvért vártak. Az anyuka minden este 6 kor jött érte és az ovi egy dadájával együtt mentek haza. Most hogy a kisöcs megszületett lányka újra jár a bölcsibe (Lilinél 2 hónappal idősebb) és este a dada jön az anyukával és a kicsivel érte, vagy csak az anyuka, míg a dada a kicsivel otthon várja őket. Nem kérdeztem, de elég sanszos, hogy egy idő után a kisfiú is bekerül a rendszerbe és a dadáját akkor már ismerni fogja. 
(A maláj rendszerben az anyák a gyerekekkel rövid időt, kb 2-4 hónapot töltenek otthon, utána várja őket vissza a cég. A cég aki sokszor állja a szülő egészségügyi költségeit, ami szülésnél elég magas, akár 1,5-2 millió Forintnak megfelelő ringi.)

Szabadnapok és ünnepnapok, na meg iskolaszünet. Az iskolaszünet az ovit is érinti. A helyiek november közepétől december végéig tartják a nagy, nálunk nyári szünetet, de lehetőség még ekkor is van a gyerekek elhelyezésére (kivéve, ha fél napos vagy, mint mi, na ez még egy megbeszélés lesz az ovival). A tényleges bezárás csak a munkaszüneti napokra vonatkoznak.

Minden érv és ellenérvet összevetve, örülök, hogy picit helyi társaságban van Lili.


*la egy olyan szócska ami nem rendelkezik külön jelentéssel, csak nyomatékosít,  mint nálunk a felkiáltójel.  

2010. november 9., kedd

Genting highlands

Egy nagyon meleg nyári (ööö, itt mindig nyár van, de ez igazán nyári, júliusi volt) napon, szomszédunk azt kérdezte tőlünk, miért nem megyünk fel a Genting highlands-re?
Hm, hát mert nem is hallottunk még róla.
Aki Malajziába jön, ellátogat egyszer KL-ba, aztán vagy tetszik neki vagy nem, vagy tovább indul országfelfedezésre vagy nem. Az útikönyvek 3-5 napba belesűrítenek mindent amit szerintük érdemes megnézni, de hol marad akkor a színfalak mögé látás és a mersz kipróbálni a helyi ételeket egy talpon állóban? 3 nap éppen arra elég, hogy jól boldoguljunk egy új városban, s ekkor jövünk rá, hogy az előző napokban mikor vertek át. Szóval útikönyvben benne szerepel ugyan, de turista alig látogatja ezt a helyiek között igencsak felkapott helyet, ami KL-től mintegy 60 kilométerre található meseszép helyen a felhők között. (Hm, aki motorral van erre annak ez az út igazi kanyar-paradicsom)

A hely szépsége, hogy hűvös van! Ez tegnap éppen annyira nem volt nagy szám, mert a lakás hőmérséklete is alaposan (27 fok) lejjebb hűlt az elmúlt néhány napban, s hosszú nadrágban sem dől rólunk a víz, ha simán sétálunk egyet az utcán. De 3 napos hétvége volt, s szerettük volna minden napját jól kihasználni irány tehát a hegy!
 A busz találó képpel illusztrálja is mi az ami itt nagy szám, KL 33, Genting 20 fok. Szuper, azt hiszem jó hogy elhoztam a kardigánomat. Hosszú nadrágot, zárt cipőt és zoknit is húztam. K persze rövid ujjú ingben flangált :) Na de a helyiek ... jót lehet mulatni a 20 fokban, ami ugye azért annyira még nem hideg, hogy kesztűt húznak, na meg kötött sapkát! S azt hiszem már azt is tudom, hol hordják a tollkabátokat amiket a bvkban lehet kapni.

Genting egy nagy játszótér, kaland és vidámpark és kaszinó egyben ami több napos szórakozást nyúlt a 76 centis legkisebbektől a legnagyobbakig. Vigyázat, itt a legkisebbek, azaz a 76 centisek bőven idősebbek mint nálunk, és a legnagyobbak is jó ha vigyáznak mert néhány játékon súly (max 75 kiló) és magassági korlátozás (204) is van. Azért az átlag mindenre fel tud ülni és az 1,5-2 éves gyerekeknek is van családi körhinta, ami nem csak a kicsik számára élvezetes.

Mivel a hegyen hatalmas komplexumot építettek a szórakozás és kikapcsolódás kedvéért, van lehetőség megszállni és másnap folytatni a felfedezést, mondjuk a snowworld-ben :)
(vagy feltölteni a fényképezőgép elemeit, mert lemerültek mielőtt kellett volna :( , de ez még csak csak, ám, hogy a skyway se működjön éppen ezen idő alatt, ej, szóval menni kell még egyszer :) )

Infó az út a 1 Utamától busszal az alsó táborba kb 1 óra, 4,6 RM innen busszal a központba 20 perc, 5RM skyway-jel majd kipróbáljuk, de nyitás nov 23-án.

2010. november 6., szombat

ünnepi kiegészítés

Fényekkel és mécsesekkel fejeztem be az előző bejegyzést, ezzel is folytatnám, csak magyarul. Azaz magyarul Malajziában, ha már itt vagyunk és november eleje volt, magyarul próbáltunk megemlékezni elhunyt szeretteinkre.

Az, hogy a  malajziai lakosság nem egységes, azaz vannak a malájok, a kínaiak, az indiaiak, az indonézek (, néhány magyar) és a ... sorolhatnám még hány fajta nemzet (bár egy nemzetnek akarják ezt az egészet alakítani) az már tudott. Az ünnepek is annyi fajták ahány fajták az emberek, s ezeket az ünnepeket mind munkaszüneti napppal ünneplik. Van belőle bőven, a hét elején, közepén, végén mindenhol, de hozzá kiadott plusz napok nincsenek mint nálunk. Azaz, pl. ha keddre esik az ünnep attól hétfőn még meló van. De valakinek aznap is munka van. A bevásárló központok nyitva vannak, s a boltok is. Egyedül a kínai új év olyan nagy és van annyira hatással a gazdaságra, hogy nem nyit ki pl a Giant csak fél napra! El tudja ezt valaki képzelni? Mi elsőre jó szokás szerint ünnep előtt bevásároltunk, aztán szóltak, hogy, á nem kell strapálni magunkat, úgy is nyitva lesz minden. Igazuk volt.
a kép kis csalás, mert 4 éve készült, de lesz ám friss 2010es is majd!
Szóval aki karácsony táján érkezik ne aggódjon, tuti nyitva lesz bolt ahol vásárolni tud. S ha már karácsony, megkezdődött a karácsonyi díszbe öltöztetése a boltoknak és a bvk-nak. Fantasztikusak! Lesz itt karácsony hangulat én tudom, zenével, fenyő imitációval, ajándék dobozokkal és minden egyéb szükségessel, csak éppen a hideg marad el. De nem nekünk, mert karácsonyra mi is otthon leszünk!

Boldog deepavalit!

A világon elég nagy számban élnek indián kívül is Indiaiak, itt Malajziában körülbelül 2 millióan. Az ő ünnepük a Deepavali vagy Diwali. Érdekes, hogy nem csak a hinduk, de a szikhek is ünneplik ez a több napos fesztivált.  
Látványos, hiszen az egyik legnagyobb és leglátogatottabb hindu templom együttesénél, a Batu Cavesnél, ilyenkor hatalmas ünneplés és az európai ember számára hajmeresztő (kampókkal átszúrós) mutaványok láthatók. Hát erről lemaradtunk, de egy apró gyereknek ez nem is lett volna való.

Helyette viszont láttunk hatalmas kirakodó vásárokat, -hiszen ilyenkor új ruhát vesz az ünnepre mindenki- és falatnyi ételeket árusító pavilonokat- ezzel kínálják a rokonságot, hennafestést, és a bevásárló központokban gyönyörű színes képeket készítettek a földre. Ezen kívül nem maradhatott el a tűzijáték és rengeteg mécses gyújtása sem.



Érdemes követni minket a Mindennapi.Malajzia Facebook oldalunkon is, ahol naponta friss érdekességeket osztunk meg Malajziáról!

Foglalj szállást magyarul az Agodán! segítve ezzel munkánk.