2010. június 30., szerda

Meleg

Az első dolog ami sokkolt az érkezékor a meleg. Hiába tudtam, hogy meleg lesz, hiába készültem rá átöltözéssel a reptéren, mégis nagyon meleg van. Ha a meteorológiát nézzük (utcán senkit nem rémisztgetnek a hőmérséklet mérésével) akkor nem látjuk, hogy mitől vagyunk ennyire kipukkadva, hiszen 31-33 fok nem olyan katasztrófálisan sok. Na de a pára hozzá, az 60%-os. Na e miatt érezzük úgy mintha több lenne.

Két évszak van KLban a száraz és az esős (monszun). Jelenleg a száraz évszakban vagyunk és úgy október-november táján köszönt be majd az esős. A száraz nem jelenti azt hogy nem esik, esik szinte naponta, hosszabb-rövidebb időre de fel is száraz 1-2 órán belül. Valamelyest frissül a levegő, de az a jó ki nyári zápor utáni érzet a finom hűvös szellő az elmarad.

Egyébként reggel 10 óráig eldől hogy milyen idő lesz meleg, vagy nagyon meleg. A szerecsésebb a ha van felhő az égen és nem a tűző napon megyünk, (kb 10 perc alatt napszúrást lehet kapni) felhők alatt valamivel kellemesebb a séta. Hm, séta, ebben az időben teljesen elveszem az időérzékem ami 10 perc az is fél órának tűnik. Szóval felhők. Lehet hogy fog belőle esni de nem kell ettől félni, mert ha meg is ázunk megfázni itt nem fogunk. Ráadásul elég sok helyen úgy alakították ki a járdákat és felüljárókat hogy azok be vannak fedve, így eső alatt is szépen el lehet jutni A-ból B-be, vagy meghúzhatjuk magunkat alatta.
a helyi állatkertben fotózva, a tigrisnek is melege van

Ha hűsölni szeretnénk, nem az otthonunk a legjobb választás erre. Vasbetonból építkeznek, ami nem adja le ripsz-ropsz a meleget (lásd panel házak). Ennek eredményeként a folyamatosan tűző nap hatására ha nem használunk légkonidt bent simán lesz 30-31 fok. Az ablak hőmérséklete pedig .... brrr 40 fokig mértem.
Ha belegondolok, hogy az európai gyógyszerekre mind azt írják, hogy 25 fok alatt tárolandó, az itteniekre meg hogy 30 fok alatt, már mindent leeht érteni. Nálunk most éppen ezért a teljes gyógyszerkészlet amit elhoztam a hűtő frissentartó részében pihen, remélem jó sokáig.

A meleg ellen érdemes levetkőzni, na jó nem az utcán :) Többször zuhanyozni, akár 3-4 szer is szoktak/ szoktunk. Vagy plázába menni. Ez utolsó a helyiek kedvelt tevékenysége, kellemes hűvös van, hatalmas terekkel (1 pláza mérete kb a mi legnagyobbunknak is 3-4 szerese). Ha pedig fázni akarunk üljünk fel a helyi mertóra az LRT-re. Itt olyan hideg van, hogy érdemes magunkkal vinni egy melegebb kendőt, ha nem akarunk megfázni! És ez komoly!

A ruhatárat érdemes természetes alapanyagból összeválogatni, felesleges lesz a kardigán, a hosszúnadrág, a blézer és a kabát. A gyerekre nem érdemes bodyt adni még éjszaka sem, mert ettől tuti melegkiütést kap (ezt a hibát sajnos én is elkövettem és 1 hét alatt múltak csak el a túlöltöztetés kövtkeztében előjött apró pici piros pöttyös). Ha már előjött a baj fürdessük sokat a gyereket és vigyázzunk rá mennyi ruhát kap.
Egyedül a nap miatt érdemes hosszabb nadrágot és polót viselni, s ezzel a leégés ellen védkezünk. Erre jó még az esernyő, ha esik az ellen, ha süt ez ellen használjuk :)

A melegnek is van jó oldala, nem fázununk sose és nem is kell fűteni :)

Ebben a melegben milyen jó is lenne egy finom hideg gyümölcslevest enni, sok sok meggyel. Hmmm. A következő alkalommal írok arról mi is az amit itt enni, vagy főzni lehet.

2010. június 29., kedd

első lecke külföldön

felejtsd el, hogy otthon hogyan csináltad, hogyan szokták!

Ez elég sok mindenre igaz. Az emberek teljen más mentalitásuak, és lehet hogy ami neked természetes, az nekik nem. Lehet, hogy ami neked bukóságnak tűnik az ők észre se veszik.

Az egyik legrosszabb ilyen élményem mikor Kínában, Pekingből Xian felé utaztunk a vonaton és velünk szemben 45-50 es üzletember ült. Egészen az ebédidőig nem is volt vele semmi gond, olvasta az újságját ...na de akkor! Elővette a kis ebédjét és olyan módon szűrcsölve és csámcsogva ette, hogy egyszerűen nem bírtam végigülni míg megeszi. A csámcsogásra amúgy is hárklis vagyok.

Na nem szaladok vissza ennyire az időben és ráadásul más országba. Lássuk az első nagy feladatot ami még K dolga volt, mielőtt megérkeztünk volna: Lakásbérlés.

Hogy menne otthon: megveszed a helyi expresszt és kinézed a lakást majd felívod a tulajt, vagy felmész az internetre és egy közösségi oldalon megpróbálsz találni neked valót. Ez járható út. 
Ezzel szemben itt ezzel KL-ban semmire se lehet menni. 

Két lehetőség:
- vagy ügynököt fogadsz, aki megy és mutatja neked a szerinte jobbnál jobb ingatlanokat, a saját keretednél 2x többért, hiszen fehér ember vagy meg tudod fizetni. Van akinek bejött, nekünk éppen nem.
- elmész a kiszemelt helyre és megkéred a portást engedjen be, hogy kirakd a hirdetésed a faliújságra. Jaja itt jön néhány újdonság. Itt a nagyobb házaknak, házcsoportoknak úgynevezett Kondominiumoknak (röviden Kondóknak) saját örszolgálata van. Ilyet nagyobb gazdagabb magánházaknál is lehet még látni, de a kertesházaknál is figyelnek körbe motorozó rendőrök és/vagy van szomszédfigyelés (neighbourhood watch), amelyre a kapun kilógatott tábla figyelmeztet. A másik új dolog ami otthon is van de max a közös képviselő száma van kitűzve meg gy két gyorsan ugró víz-gáz szerelő száma a faliújság. Ami eladó ami kiadó és aki keres ide rakja ki a céduláját.

K. egy hét lakáskeresés után megkapta a helyi ismeretségtől a "hogyanra a választ" kitűzte az itteni házakba a nevét és a számát és nem telt el 1 óra máris csörgött a telefonja. 

A lakásbéléshez még: ne lepődj meg ha a kiadó lakás hiredtésénél kiköti a tulaj, hogy csak maláj, csak kínai, csak indiai bérlőt fogad el! Hm, furcsa ez egy olyan országban ahol együtt élnek, együtt dolgoznak! (nem hasonlítható össze az otthoni nem dolgozó kisebbséggel) emberek, mégis így van. A malájok egyébként ritkán adják ki a lakásukat, a kínaiak viszont azt mondják akár az anyjukat is eladják jó pénzért :) Tény, hogy sokkal jobban üzletelnek és a cégek vezetőségében itt Malajziában is inkább kínaiak ülnek.

A lakásokról még jövök, hiszen semmi sem olyan mint gondolnánk :)

2010. június 27., vasárnap

Mennyivel megy a busz?

Tömegközlekedéssel járunk, ami a buszokra 1-4 RM (maláj ringi, 1 RM=kb 70 Ft de sokáig csak 55 volt, és nem azért mert a malájoknak mostmár jobban megy ...) attól függően hány körzeten mész keresztül. Eddig sikerült max 2,5 et fizetnünk, de ezért mentünk vagy 40 percet. (újdonság ismét 1, 2, 3, 4 és hasonló számokról beszélni kerekítés nélkül, és hogy még a Fillérnek is van megfelelője nagy élmény!)

Éppen busszal utaztunk amikor feltünt de jó milyen gyorsan hazaérünk.
Én: jó gyors ez a busz. 
K: Igen
Én: mennyivel megy?
K: Megnézem (rá látott a műszerfalra)! ÖÖÖÖ, nullával :)
Én: az jó :)

A buszokra egyébként első ajtónál van felszállás, a többin le. A buszon így mindenki fizet, de azt hiszem ha a néhány megállóra kb 70 Ftot kellene kifizetni otthon is senki se bliccelne.
A buszok egyébként hűtöttek, klimatizáltak, ennek okán nem is állítják le a motort akkor se ha éppen 15 vagy 20 percet várnak  végállomáson (Budapest Vár effektus). Ami viszont meglehetősen furcsa a buszos közlekedésben, hogy a megállók nincsenek mindig egyértelműen jelölve. Ahol mi szoktunk leszállni ott például csak egy fa áll, de itt ez is egy megálló a kiépített pados fülkésekkel együtt. Inteni a sofőrnek viszont feltéten szükséges a megállóban, különben ha nincs éppen leszállója nem fog megállni és megkérdezni vele akarsz e menni. 

Szóval mennyivel is megy a busz? 1-2 ringi és néhány km/h-val :)

Beköltözés és hangulat"kép"

Néhány nap hosteles tartózkodás után beköltöztünk a bérelt lakásba.
A belváros után külváros, merőben más minden, ez otthon is így van de itt fokozottan.

A belvárosban minden kéznél volt, árultak mellettünk ételt, italt, cipőt, órát, táskát és tényleg mindent mi szem szájnak ingere, de az utcán a szemünk előtt történik minden sütés, főzés, varrás néha a mosogatás is. Az árusok több kategóriába sorolhatóak a méretük szerint. A legalja minkor kiülnek és kirakosgatják portékájukat csak úgy az utca porába terített rongyra (ablakunkkal szemben is voltak) vagy sétálva kínálják a kezükből a játékot, dvd filmet és egyebet, aztán a következő szint mikor kb 1x2 méteres paravánnal állnak ki melyet a hátukon is pillantok alatt el tudnak vinni, aztán a kempingasztalok, a nagyobb boltokat már kigurítják, a fémkinyitható szekrények formájában melyekben hemzseg az áru és minden nap kb 1 órát ki és 1 órát bepakolják. Ebből is kaptunk minden éjjel ízelítőt, amikor zártak 11 kor, éppen a mi nap közben csendes utcánkba sikerült begurítani őket. Ezek az árusok ha jön az eső csomagolnak, és minden nap jön az eső. A top a bolt alakú bolt  rendesen épületben. Utca felépítése ezek szerint: két szélen végig boltok az utca két oldalán lévő épületekben,  ezek előtt kigurítható fémkasznik, köztük paravánra tett cipők és táskák, kempingasztalra tett napszemüvegek, sétáló árusok, vásárlók és akinek arra van útja.

Az élet 10 kor kezdődik és 10 kor ér véget. Addig van friss szójatej és különböző színes frissítő italok, frissen facsart nádcukor lé, hűtött szeletelt gyümölcs, dinnye, papaja, ananász, mangó, sárkánygyümölcs (aki valaha tájföldön járt annak ez nem újdonság), frissen sült fánk édes babtöltelékkel a közepén, sülő hús és fővő tészta, tényleg minden. Az egész levegőt betölti a sok-sok ételnek a szaga, és a tüzelő illata. Minden frissen készül.

Jól megférnek egymás mellett az étel-ital és a ruházat és egyéb árusok. Zizeg, él az egész utca. Néha egy étterem konyháján keresztül vezet az út és egy másik utcára érsz. Meglepő kuszaság ami egyben jól be van már járatva és néhány nap alatt megszokható. Egyebül az állandó moraj és az állandó meleg ami zavaró.

Ehhez képest a külváros lakóparkokba lakónegyedekbe tagozódik szépen váltakozva. Itt a lakóparkot ne az otthoni megfelelőjének tekintsd, ebben valóban leeht úgy élni, hogy akár el se kell hagynod. Van benne kisbolt, ruhatisztító, azaz mosoda (erre felé nincs mindenkinek mosógépe, de mosoda szinte minden sarkon található) étterem (kínai és indiai) van egy mini konditerem, sportpálya, játszótér, medence gyerekeknek és felnötteknek mini bölcsi-ovi ami angol nyelvre tanítja a gyerekeket, és van fordász és szabó is. El is irigyeltem az utóbbi régi Singer gépét.

A terület  valóban zárt, őrökkel védett, kamerás rendszerrel megfigyelt. Otthon ez luxus lenne, de itt más mércével van midnen mérve, nem szabad elfelejteni, hogy ez itt Ázsia!
Ami elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan lenne, vagy irdtalan költségbe kerülne, pl egy hatalmas medence fenntartás, téli takarása stb-stb, az itt nem gond. Örökké meleg van. (szerintem ez se az igazi, de rá kellett jönnöm semmi se tökéletes, nincs olyan hely a világon ahol csak áprilistól októberig ismétlődik az évszak és mindig van finom tavaszi föld és virág illat, van egy kis meleg amiben el lehet menni nyaralni és után szépen beérik a szőlő, besárgulnak és vörösödnek a levelek, s lehet avarban hemperegni, s nincs hideg tél- ilyen helyről nem tudok).
Az örök meleg szerencsére itt esténként hűvösebbre vált, nincs utcai bódé, nincsenek autók és világítás és légkondik amik fűtik a levegőt. Végre egy kis hűvösebb. Persze a kendő és a kardigán, vagy egyáltalán a hosszú újjú poló szóba se jöhet.

Egyéb érdekesség, hogy itt a felnöttek szinte sose fürdenek a medencébe, ha mégis szinte nyakig be vannak öltözve (muzulmán ország jellegzetessége ez, de pl a tájoknál is sokszor így láttam  fürödni a tengerben néhányakat) és a gyerekek is olyan komoly fürdő ruházatot viselnek, hogy a mi agyunkkal felfoghatatlan.

Érdekesség még, az emeletek számozása, lásd a fotót! A kínaiaknál a 4-es szám nem szerencsés, kb olyan mint nálunk a 13-as.

Utazás

Az új blog arról, hogy az élet most kicsit másfelé sordort és más az ami hajt előre. Otthont kell teremteni egy új országban távol az eddigitől, távol a családtól és a barátoktól.

Hogyan jutottunk ide, azt magunk se tudjuk. Volt egy kósza elhatározás majd számolgatás, újratervezés és végül hirtelen eljött az idő amikor összepakoltunk és felszálltunk a repülőre.
Előtte sokat olvastunk és tájékozódtunk róla hogyan és miként lehet utazni repülőn kisgyerekkel, de mindig mindig annyi féle kimenetele és megoldása lehet ennek, hogy nincs rá tökéletes recept.

Az előkészületek során felmerült, hogy van e bulkhead ágy amibe alhat Lili, hogyan pakoljam össze a kézipogyászt, mert ő nem kap külön ételt a gépen és mennyi lehet az a súly ami egy egy táskába bepakolható és persze a szokásos kérdés a milyen kénylemes több rétegű ruhában utazunk.

Több légitársaság járatai közül választhattunk ami budapesti idulású: Lufthansa, KLM, Egyptair. Árak az elsőtől az utolsóig jönnek lefelé, bár az első két társaság között minimális árdiffenecia van indulási idő és átszállási időben a KLM felelt meg a leginkább nekünk.
Egyptair Kairóban 4 órás átszállást ígért oda és 7 órást vissza, a Lufthansa Frankfurton át 2-2 órás átszállással míg a KLM Amszterdamon át 45 perc és 3 órát ígért. 

3+12 óra várt ránk. Budapest-Amszterdam + Amszterdam- Kuala Lumpur. Aki még nem tudja hogy van Kuala Lumpur azzal sincs semmi gond. Ez Malajzia fővárosa, dél-kelet ázsiában, Tájföld és Szingapúr között, de az ország kiterjedése elég nagy széltében. Lakosságát illetően pedig elég vegyes mert az őslakos Maláj kiegészül jókora adag Indiai és Kinai lakossággal, mégse Kína és mégse India ahol vagyunk! A nagy közös nyelv pedig az angol.

Az út idáig. A repülőtéren kellő felvilágosítást kaptunk előzőleg, hogy a feladandó csomagok mekkorák lehetnek (ebben jókora váloztás van a március 28 után váltott jegyeknél) és mekkora és milyen mennyiségű a kézipogyász aminek számát én nem láttam hogy valaha át tudta volna bárki reptéri személyzet látni és követni azok összsúlyát. Helyette a beltartalom annál fontosabb volt. Kikerült a laptop, és az összes folyadék, ezek külön vizsgálatra kerültek, érdekes módon s számomra kétes fém tartóba bele se kukkantottak, ebbe volt a tápszer, helyette azonban vacakoltak a popsikrémmel amiből végül kenni kellett a kezemre, na bumm, és a gyerek teája ami éppen kevesebb volt mint 1 deci, de ezt meg ő itta meg. Ez volt itthon. Amszterdamban rá se hederítettek ezekre, az éppen előtte elkészített kb 2 deci tápszer és a frissen feltöltött tea a cumisüvegben gond nélkül átjuott a popsikrémmel és minden egyébbel együtt, azonban a reptéren vásárolt víz a kukában landolt.

Maga az út első perce igen viszontagságos volt. Ahogy beléptünk a szűk kis gépbe (kb 150 embernyi, MALÉVval közös járat) Lili rákezdett, hogyő bizony ki akar innen szállni. Nem tetszett neki, hogy annyira zárt. Persze a 2x3 ba rendezett ülések közül legbelülre kerültünk amiben jó volt, hogy kilátott az ablakon, de rossz, hogy a dugig zúfolt gépen szinte lehetetlen volt a kikérdzkedés. Ráadásul mivel Lili a kezdeteknél sírt, a kísérő segített a csomagokkal való lavírozásban és néhány apróság elővételében. Itt tényleg csak Lili szükségeleteit néztem és az enyhe megfázásom a légnyomás különbséggel együtt rendesen megfájdította és bedugította a fülem. Ahogy felszálltunk le se lehetett szakadni az üvegről, nagy élmény volt Lilinek, de valamivel később kitört az ordítás ismét, hiába itattam, hiába etettem, fel is álltunk végül ő csak az ajtó felé mutogatott. Végig is szaladt bennem, hogy ó a nagyja mg előttünk áll mi lesz ha a hosszú út is ilyen lesz. De elaludt és szinte végig aludt is.

Az átszállásnál megnyugodott, éppen átértünk egyik géptől a másikig és már szállhattunk is be (mozgó járdákkal együtt kb 25 percre volt egyik gép a másiktól + gyors cserebere pelustájt és kaja készíés 15 percben). A sírás az ajtóban megismétlődött, de szerencsére mellettünk egy fiatal holland pár üldögélt egy 10 hónapos kisfiúval. Ő nem sírt. Lilinek megtetszett Fin és innentől kezdve minden rendben is ment. 
Kaptunk Bulkhead ágyat neki, ez olyan mint egy új fajta textil kosár azaz az oldalait fel lehet nyitni így alakul ki a keret. Ezt fel szokták tenni az ülés előtti falra és abban aludhat a gyerek . Aludhat, ha elég kicsi még kilóra és elég kicsi még hosszra. Lilii éppen csak belefért de nem volt kényelmes ha teljesen kinyitottam. (A fal szükségletnek megfelelően a kisgyerekesek általában az első sorban a fal előtt kapnak helyet)

Maradtunk végül a félig nyitott állapotnál, azaz a fej része kinyitottam s így kaptam egy védett ki zugot ami alul nyitott de merev párnázott az alja és a lába felé lejt. Persze hogy ebben nem akart elaludni, sokkal jobb volt rajtam. aludt így keresztbe, hosszába, oldal és hason, de még a hátán is. Azért ha méllyen aludt bele bele tettem mégse jó ha a 10 órát amit aludt a gépen rajtam tölti. Így egy kicsit nekem is sikerült pihenni, bár szinte az összes felszolgált étel alatt rajtam aludt, de a holland pár nagyon rendes volt és sokat segítettek, főleg kisasztallal és szabad kézzel :)

Végül az út utolsó szakaszában Lili is felébredt, még néztünk egy kis mesét, ettünk egy finom reggelit, majd átöltözött és frissen szálhattunk ki a gépből. Ő nagyon frissen én éppen frissen :) Ilyen volt kettesben utazni kisgyerekkel. 

A gépszemélyzete rendkívül kedves és segítőkész volt nem csak a fekhely, a gyerekre kötendő külön biztosnági öv elmagyarázásánál, hanem ha a tápszerhet melegvíz vagy üdítőnek valami folyadékot alma vagy más levet kértünk rögtön hozták is. 

Mindkét reptér lenyűgőzően nagy és érdekes, míg Amszetrdamben egy út felett megy el a repülő a leszállást követően a terminálhoz addig Kuala Lumpurban gyorsvasút visz a termináltól a főépületbe. Nem szokványos megoldás egyik sem.

A képen Lili a város egyik nevezetessége előtt, de a napon csak éppen hogy kint volt, mert nagyon meleg van. A hosszú lenge poló is a nap elleni védekezést segíti. Aki viszont vasalja a haját hogy egyenes legyen az ne erre jöjjön, mert az állandóan magas páratartalmom miatt az egy szem pillantás alatt az eredeti állapotába visszaugrik. Így van az is, hogy az eddig egyenesre száradó babahaj most szépen begöndörödik :)
Érdemes követni minket a Mindennapi.Malajzia Facebook oldalunkon is, ahol naponta friss érdekességeket osztunk meg Malajziáról!

Foglalj szállást magyarul az Agodán! segítve ezzel munkánk.